Oldalak

2013. október 30., szerda

Körbeküldős humor

A férj egy pár órai horgászat után úgy dönt, hogy
kiköt a csónakjával, és pihen egy kicsit.
A felesége viszont elhatározza, hogy elviszi
a csónakot  és majd olvasgat a tó közepén.
Beindítja a motort, behajózik, és lehorgonyoz. Nem
sokkal később megjelenik a horgászellenőr.
-
Hölgyem! A tónak ezen a részen tilos a
horgászat!
- De kérem, én nem horgászom, hanem
olvasok!
- Igen, de minden eszköze megvan a horgászathoz,
és bármikor elkezdheti!
- De mondom, hogy olvasok!
- Ha nem megy máshova, föl kell, hogy
jelentsem!
- Olvasásért?!
- Nem, hanem mert tiltott területen
horgászik! Most lehet, hogy olvas, de minden eszköze megvan a horgászathoz,
és bármikor elkezdheti!
- Jó, én meg akkor följelentem magát
szexuális zaklatásért!
- De hiszen magához sem értem! Nem is csináltam
semmit!
- De minden eszköze megvan hozzá, és
bármikor elkezdheti!
- További szép napot Hölgyem! - mondta az ellenőr
és ezzel továbbevezett.

A tanulság:
soha ne vitatkozz olyan nővel, aki olvas,
mert ő valószínű, gondolkodni is tud!

2013. október 29., kedd

Utaztam, s egy könyv társamul szegődött.

kinsky_banatsko-bor180


Társamul, ahogy időnként egy-egy könyv mellém szegődik.Az írónő négy évet Battonya környékén töltött, s utazott a határon belül, s túl azon a környéken. A kisemberek világát, a kocsmák, mellékutcák környékét találta meg, s az ott élő embereket.

A kies világot olyan lírával mutatja be, hogy időnként borzong bele az ember. Néha úgy éreztem Máté Angi szól hozzám. Az ő világára emlékeztetett a szöveg, tán nem is véletlenül.

" A tangóharmonikás magányos ember volt. Élete megfelelt hangszere hosszan elnyúló harmóniáinak és a köztük levő tereknek. Ezekben  aterekben laktak az álmai. Amikor játszott az álmok összepréselődtek,  és ráncokat vetettek. A harmonikás szinte felismerhettelen  lapocskákká préselte őket, a hangok között, amelyeket nehezen lehet egy életnek elképzelni. Ilyenkor a tangóharmonikás belebámult  a kocsma terébe, ahol a vendégek ültek vagy táncoltak, és céltalanul járatta körbe pillntását, egészen az éjszakával megtelt ablakokig, arca mozdultlan maradt, miközben elrendezte álhatatós és szívós álmait. A  szürke reggelen a szélesen rojtos hangok között az ember még kihalllotta a az álmok csicsergését, melyek új életre készülődve épp első levegőjüket vették.  Ez a csicsergés volt a jel az utolsó vendégek számára, hogy ideje hazamenni.  Az iszákosok felemelkedtek a székükről, a táncolók elengedték egymást.  Egy pohár széttört, egy szék rövid, tompa puffanással felborult. A magányosok előkusztak a sötét sarkokból, ahol az ember már csaknem megfeledkezett róluk, a vendéglős seprűvel a kezében állt a söntéspult mellett. A tangóharmonikás útra engedte a tompa záróakkordokat. Kikisérte az utolsó vendégeket, szívesen játszotta az ajtónálló szerepét. Becsapódott mögötte a kocsma ajtaja, ő meg a hajnali ködben odabotorkált a házához, melynek ablakából zavartalan kilátás nyílt a síkságra.  A harmonikás napokat töltött el azzal, hogy pillantásával végigpásztázza a távoli vidéket, miközben hagyta, hogy álmai - a hangszer hasítékaiból   és ráncaiból kiszabadult, a zenélés során elkerülhettelenül  kicsúszott, és még eléhető távolságban, a levegőben lebegő álomcafatok - a maguk játéába kezdjenek a szívével és a fejével. Ez, gondolta a tangóharmonikás, amint az ablakánál ült, és a síkföld  csendjét fülelte, ez a valódi élet."

Könyveket olvastam:

Egy álomszerűt,






















egy vidámat, vagányat

milliárdos.JPG

egy szívmelengetőt



és ajánlok egy illusztrátort: Simonyi Cecília. Az első könyvet jegyzi! Annak érzelemgazdag világát még líraibbá, meseszerűbbé teszi.  Az oly gazdag hazai gyermekkönyvillusztrálók palettáján egy új színnel jelent meg! S a Naphegy Kiadó oly átgondolt, minőségi könyveinek sorát szaporítja. Sajnos ezen a gépen még bejegyezni is csak hátulról tudok, képeket idetenni még kevésbé. Majd, ha egy másik géphez jutok, majd, ha.....

2013. október 27., vasárnap

Sokszor elgondolkodom

hogy bírtam évekig az ittlétet macskaúr nélkül? Igaz, itt voltak  a Mózsik, de ők szabad macskák voltak, kint éltek, ide be a házba csak pihenni tértek, de azt észt veszejtve, kiterülve, élvezve a biztonság és a kényelem lehetőségét.

Macskaúr szobamacska volt,  így falura száműzve(?) kettős létre kényszerült, kint is van, bent is van. Képletesen és a valóságban is. Kint szabad és kandúrmacska, bent ő macskaúr, ennek összes lehetőségeit szigorúan  kihasználva. Számomra társ, akiről gondoskodni KELL, akivel beszélgetni, prüntyögni lehet, aki, ha pihenek, olvasok  ölemben alszik kényelemben és biztonságban (míg, be nem indul a terep ellenőrzését kint elvégzendő, s véres fülekkel hazatérendő. Bár mostanában nem folyt vér. Lecsillapodott a háború? Megadta magát valamelyik fél?). Éjszaka pedig lábamnál alszik, mint megszokta a közel másfél évtized alatt, mióta velem él. S én máris nem vagyok egyedül, nem érzem magam egyedül, egy lény van velem körülöttem még akkor is, ha "csak" egy macska az illető.

A másik. Tudom magamról nem vagyok könnyű ember, s a munkahelyemen nagyon rosszul érzem magam. S ez most a megfogalmazás finomított változata. Sokszor már, mióta "férjhez adtak bennünket" arra gondoltam, hogy veszek 3 db. centimétert, s mint a katonaságnál vagdosom le a darabokat, számolva a hátralévő időt. A munkámat mindig nagyon szerettem, ez tartott meg sokszor, ez adott erőt helyzetek túléléséhez, elviseléséhez. S mindig akadt egy-két ember, akivel azért az ember beszélgethetett, szót érthetett. Utazom a buszon, régi pedagógus ismerős, új tantestületben. Ahogy mesél a kollégákról az érzéseimet, tapasztalataimat hallom vissza. Akkor mégsem csak bennem volt a hiba? Mégsem  csak én voltam a rossz, az elviselhetetlen, a különc? Mégis csak hiába mondták nekem, minden munkahely ilyen, mindenhol nők vannak, s mindenhol akadnak problémák. Akkor ez mégiscsak emberfüggő! Van jobb is, meg rosszabb is, ahogy mi emberek sem vagyunk egyformák. Legfeljebb az szenvedi, aki benne dolgozik.

A bejegyzést Júliának és Évának köszönhetem,



Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak
Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak
Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
Hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam
Neked udvaroltam, az öledbe borultam
Többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!

Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma
Senki bele nem halt még komédiába
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek
Minek ölre menni, kezdjetek nevetni!

Jó néha a sötétben holdat nézni
Hosszan egy távoli csillagot idézni
Jó néha fázni, a semmin elmélázni
Tavaszi esőben olykor bőrig ázni
Tele szájjal enni, hangosan szeretni
Jó néha magamat csak úgy elnevetni.

Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet...
...kezdjetek el élni!

s ahogy egy bloggerina írta, magamnak is felteszem, hogy nekem is meglegyen.

Köszönet nektek, hogy felhívtátok rá a figyelmemet. S közben el is gondolkodtam, "- Igó Éva kolleganőm fogalmazta meg legjobban a kertes ház hátrányát. Azt mondta: - Megszereted, és nem akarsz majd sehova elmenni onnan!"
Jelentem, ez nap mint nap megtörténik velem. Ahányszor hazajövök, mindig elérzékenyülök, és azt kérdem: istenkém, hogy érdemeltem ezt meg?" forrás

A kertes házunk máig csoda számunkra, számomra, hisz a hétköznapok terhei és örömei egyenlőre az enyémek. Öröm ide megérkezni, és fájdalom elmenni. Máig minden elmenetelkor biztosítom a házat, hogy szeretem és visszajövök.

Ugyanakkor bezárt, mert rengeteg programról lemaradtam azóta, mióta ide is tartozom. Az igazság az, hogy ha dolgozom a kertben (azt a keveset, amit bírok), én utána örülök  a pihenésnek, s mászkálni már nincs erőm. Végül is ez egy vállalás, majd beáll a dolgok rendje.

2013. október 24., csütörtök

Amikor három évtizede

a munkahelyemen átmenetileg (tehát kicsit kívülállóként is)  dolgozó fiatal lány megalkotott egy munkahelyi kisokost,  senki sem gondolta volna, hogy (bár az emberek cserélődtek, s egy mag azért megmaradt), amikor néhány évenként előkerül, mennyire aktuálisak még mindig az abban leírtak.

Így jártam Rómer Flóris: A Bakony terményrajzi és régészeti vázlat c. könyvével.

Csapjunk akkor  a lovak közé!

"Igaz, ha az általam minden irányban átszelt, mintegy 42 négyszög mérföldnyi tért valami divatos, mulatságból utazó  kalandor által tett uttal összehasonlítjuk, ki hol gyorskocsit, hol gőzhajót használván hihetetlen gyorsasággal repül át egyes országokat, öszve kell zsugorodnom a Bakonyban tett e tenyérnyi körutammal. De lássuk mit hoznak rendesen haza azok, kik mint egy szüntelen kábulás közt  lélekzet nélkül rohannak a fővárosok gyüjteményein, színházain, templomain és legdiszesebb szállodáin keresztül, folytonos izgatottságukban azt sem tudván mihez kapjanak elébb? - Mit hoznak? A külföld szerfeletti magasztalását és túlbecsülését és a honiak meg nem érdemlett kicsinylő fitymálását, a mohó futásból eredt emészthetetlenséget, és legfeljebb annyinak tudását, a mennyit vezetőjüktől már megtudtak elindulásuk előtt....."

"Délfelé csak a Kapolcs veszi útját; mert  a balatonparti- a Bakonnyal egyenközüen, magasabb előhegyek gátolják  ennek természetszerü lefolyását - és így csak ezen  hegyláncról csörgedező patakocskák vizei  tartják fel e tájon a feltételezett , de tán még nem bebizonyitott belforrásokon kivül  a Balaton még alábbszállítandó színvonalát. Ha ezen a földbirtok tulságos vágya által sugallott terv valóban kivitetik, nem is emlitvén e hirneves vidék  és csodaszép tájkép eltorzulását, az ugy is eleget szenvedő somogyi partokat meddő homoktengerrel elözönlvén,  néhány év elteltével valóságos  kietlenné változtatva látandjuk; - de a Bakony viránya is silányulni, sok helyen száraz csúcsú fái törpülni fognak, s így erdejének tönkre tételével  forrásai is kiapadással fenyegetnek, s így egynehány birtokos  homokpartok utáni sovárgása, csak a Dunáig terjedő megyék közvetett  kárával fogna kielégítethetni."

"Évek mulnak, míg az egykor gondosan elhintett eszmék kifejlődnek, és ezért tartja őket sajátjának,  holott mások vetették azokat egykor arcuk veritékével el, és a hosszú idő, mely kikeltükig lefolyt, elfelejteti vele a gondos munkást; vagy tán néha jól is esik magát azon  édes csalódásba ringatni, hogy e nemes növény önön munkásságának szüleménye?"

Megjelent 1860-ban, a helyesírásban próbáltam tartani az eredetit.

Rómer Flóris: A Bakony

A szabályok be nem tartása

1. Csak akkor mossak hajat, ha nem vagyok fáradt. Mindig pórul járok, ha nem ezt teszem. Így jártam tegnap is. Kárba veszett idő, fáradtság, s eredménye:  0. Nem tudom ki hogy van vele, de az én hajam erős szálú, göndör,  ősz és hennázott. Nos, ebből kell időnként  kihozni valami eredményt. Gyűlölök hajat mosni....


2. Ragyogó idő volt, elterveztem, hogy az emberem által felásott kertrészből kirázom a földet, azaz gyomtalanítok is. Ribizliket készültem ide átültetni, a gyepben semmire sem mentek. Nos kb. 2 négyzetméter rendbetétele  (kb. egyetlen órácska) után kidőltem, feküdtem 2 órát. (S  ma időm lenne, de délutánra megyek dolgozni, így a málnák átültetésébe már nem merek belevágni.) Aztán már semmire sem voltam képes, semmire. Csak voltam. Hogy lehetek ilyen hülye? Makacs? Még napozni sem tudtam utána, le kellett feküdjek, mert csak úgy tudtam magam összekapni.

3. Ha egy könyv  x oldalig nem tetszik, nem köt le, tedd félre. (Igen ám, de néha van úgy az ember, hogy semmi sem köti le...) A kidőlésnek így lett  egy előnye is, mert befejeztem egy általam már elkezdett, de akkor "odafigyelni nem tudtam könyvet". S milyen jó, hogy magammal hoztam! Szóval ő Alessandro Baricco. A Fátyol és Az óceánjáró zongorista c. filmek az ő írásaiból készültek. Kíváncsi voltam az alapművekre, így jutottam el hozzá.

Alessandro Baricco - Mr. Gwyn

Élmény volt olvasni, elgondolkodtató, sokszor az ötlete zsenialitásán gondolkodtam miközben sodort magával a történet. Bár idelinkeltem az ismertetését, s ott eljuthatunk kritikákhoz, aki kíváncsi rá előbb a könyvet olvassa el. "Baricco mindent tud az emberről. És mindent el is mond, nagyon kevés szóval; szinte csak odalehelve a történetet, mintegy zárójelek közé. És mi nagyon szeretjük ezért."
forrás

S ha már pihenőre kényszerültem csináltam egy kis őszi hangulatot: kintre és bentre is.




Baricco mindent tud az emberről. És mindent el is mond, nagyon kevés szóval; szinte csak odalehelve a történetet, mintegy zárójelek közé. És mi nagyon szeretjük ezért. - See more at: http://master.magyarhirlap.hu/kultura/a-portreiro-csodalatos-tortenete#sthash.xd30ubRJ.dpuf
Baricco mindent tud az emberről. És mindent el is mond, nagyon kevés szóval; szinte csak odalehelve a történetet, mintegy zárójelek közé. És mi nagyon szeretjük ezért. - See more at: http://master.magyarhirlap.hu/kultura/a-portreiro-csodalatos-tortenete#sthash.xd30ubRJ.dpuf

2013. október 23., szerda

Egy

blogbejegyzés és egy könyv. A blogot kedvelem, bár nem élek Budapesten, szeretem a "kirándulásokat" a régi házak közt. Most egy új arcát mutatja meg a blogíró.

S hogy került ide az időben és földrajzilag távoli helyszínen játszódó könyv? Olvassátok el, megértitek!
 

Hisham Matar - Férfiak földjén

2013. október 22., kedd

Hátha, hátha..... valaki!?


Októberke és macskaúr


 Alkonyi fotóval próbálkoztam, még tanulnom kell.

És a kincsem, hetek óta már, hogy  hozzájutottam. Egy bolhapiacon vettem, képkeretnek egy faragott kerettel együtt. Már itthon vettem észre, hogy ajtó volt. A múltkori keretemnél (azt hiszem itt már elindult egy új szerelem), akitől vettem szólt: ronggyal ne nyúljak hozzá, már vizessel, csak ecsettel portalanítsam. Ez esetben sajnos nem tartottam (nem tarthattam) be a tanácsot, mert olyan mérhetetlenül retkes volt, kénytelen voltam alaposan letisztítani, na az üvegről már ne is beszéljek.

Tud valaki  valamit mondani róla? Mikori lehet, s milyen stílusú?  Szekrény része, önálló? Mi lehetett? A fémdíszek és a belső oldalán a berakás valamikor aranyozott volt, nyomokban még észrevenni. Könyvtárban van egy képkeretes könyv, de az most számomra elérhetetlen. Hátha, hátha.... valaki!





Az "A bizottság előtt"

Kicsit késett a behívásom, túlhaladtam a korosztályt. S a szólítás is a helyszínen. Amúgy korrektek, kedvesek, emberségesek voltak. Ahogy észrevettem a hiba a rendszerben van. Emlékeztek, mikor a mindenféle súlyos betegeket visszaküldték dolgozni? Pontrendszer van, az dönt, emberi mérlegelésnek helye nincs. Hogy aki ezt kidolgozta erre nem gondolt, hogy emberek és esetek vannak? Kétségtelen, voltak csalások az elmúlt rendszerben, de akkor is.

Néha a rendszernek is be kellene ismernie a tévedéseit, akkor is, ha tévedhetetlenek. Éppen a pedagógusok ügye jut erről eszembe. Egész napra az iskolában kell lenniük, adminisztrálni!!! minden lépést és percet, ellenőrzik. (A tanulók, azért okkal távol maradhatnak délutánonként.) Nekik bent kell tölteniük az idejüket. A tárgyi feltételek ehhez? Külön szoba, ahol, aki a trécselésben  nem akar részt venni dolgozatot tudjon javítani, nem biztosított. Hol javít eztán? Otthon. Miután ledolgozta az egész napját. Tehát majd az egész teljes napját a munkahelyére áldozza. Hol marad a szabadidő, a gyerekek, a család? Ismerősöm meséli, már az esti filmnél kidől, másik, hogy leül valamiért, ülve alszik el. Amúgy minden szép és tökéletes, naponta többször hallhatjuk a médiában.... Többször? Folyamatosan ezt sulykolják.


2013. október 20., vasárnap

Reggel és este





A kertben reggel Zsebivel.


 Miska hazafelé tart, azaz bejönne.



Levélégetés illegálisan, mert csütörtök  az égetés  napja. Akkor nincs aki égesse. Két éve gyűlt, amit délután égetni kezdtünk. (Még mindig ég...)

S közben ásott az emberem, törjük fel a kertet. Délelőtt elhordtuk a dióleveleket, délutánra a szél intézkedett, mintha mi sem történt volna. S vettünk egy kajszibarackfát, azt is beástuk. Voltak még kerti munkák, nem telt hiába a vénasszonyok nyara napja. Alig állok a lábamon....

Azért ez egy szép nap volt!

2013. október 19., szombat

Utazás, várakozás egy faluban, majd hazafelé












Későn indultunk Bezerédre. Ugye milyen szép, dallamos neve van?! S míg a férfiak üzleteltek sétálgattam  a faluban. Volt fotóm egy vörös farkú, amúgy szürke cirmos macskáról, életlen lett. S a szép, faragott díszítésű koldusállások! Sok ilyen ház volt  a faluban, bár többet beépítettek, befalaztak, s ezzel tönkretették . Amit még megfigyeltem, itt s a szomszéd falvakban, sok helyen volt a kút szinte a kerítésbe építve. 

Világvégi falu, elzárt, szinte egy óra alatt 3 autót számoltam meg szombaton estefelé áthaladtukban. Viszont voltak a régi házak, néhány szépen felújítva, s dombok, erdők veszik körül, ennek megvolt  a maga hangulata. S ha valaki vásárolni akarna házat már egymillió-egymillióhétszázért vehetne is magának! Aztán, ha kihalnak az öregek mi lesz a faluval? Ők adják a lakosság zömét.....

2013. október 13., vasárnap

A mai napról

Csak ennyit, hirtelen:


A csodálkozó gyermekarcok és gyermekszemek és a beszélgető juhok vagy kecskék? Nem tudtuk eldönteni milyen állatok? Tényleg beszélgettek velünk!


Köszönöm

Sokat utazom, néha igénybe veszem a kedvezményes lehetőséget. Iyenkor , ha úgy adódik otthagyom az aprót a soförnél. Már kétszer megköszönték, fiatalok voltak!

Nézem a mindenféle lakás stb.átalakító műsorokat. Gondolom a felvett anyagot vágják meg. Néha, inkább többször előfordul, hogy az ingyenes átalakítást, vagy egyszerűen csak a közreműködést megköszönik. S aki erről elfeledkezik? Ő úgy gondolja, hogyha már felszedték egy ház- és kertépítő cikkeket árusító áruházban ez jár nekik? Picike gesztus, de annyira kellene, ott és akkor a végén.

És köszönet ezért a könyvért, így vasárnap reggel, nő írta, olyan, mint egy csipke, ha lehet mondani ilyent könyvről:


Claire Kilroy - Finomhangolás

Mert milyen is egy csipke: finom, érzékeny, átlátszó, sérülékeny, de a látcsat csal. Ha jó anyagból készült, minden törékenysége ellenére nehéz szétszakítani.

2013. október 12., szombat

Ma reggel



 
ahogy a szemben lévő dombok mögött kelt a Nap, s előtte hömpölygött a pára csodálatos látvány volt. Pizsamában rohantam az utcára fotózni.
 A technika ördöge ismét dolgozott: sem zsinórral, sem kártyaolvasóval nem tudtam a fotókat áttölteni, sőt el is tűntek a memóriakártyáról nagy ügyesen. Sajnáltam, jó fotók lettek volna.

A fentiek délelőttiek, s sajnos az egész vadszőlőt, ami tele volt cseppekkel, mint gyé

mántok úgy ragyogtak, nem tudtam megörökíteni, fotó nem sikerült róla.

2013. október 11., péntek

A mai jó


ami kettő.
 Egy: ajánlok egy blogot, ha még nem tettem volna meg: Hétrétország kapujában,

 s kettő: a filmet, amelyet tőle hoztam.

Talán először Ágnesnek, aztán mindenkinek, aki szereti az erdőket, az állatokat, a természetet, a szépséget, amit nyújt, s a természet nyújtotta izgalmakat. Természet? Izgalmak? Akad bizony! S maradnak utoljára a kutyák, s a természettel együtt élő, együtt gondolkodó emberek.

Jó szórakozást!

2013. október 10., csütörtök

Papa és az ő világa


Már rég feltettem apám fotóit, de a festmények másolatait (az eredetieket egy régi, külföldön élő bajtársa festette) elő kellett bányásszam az otthoni gépemről. Ő a II. világháborúban pilótaként szolgált, mióta nyugdíjas állandóan"repül". Ez tartja szerintem életben, s tán már az utolsó mohikánok egyike.

2013. október 9., szerda