Oldalak

2013. november 13., szerda

Kérdések

Van olyan munkahely, ahol nem a másik állandó rempölése, az acsarkodás és a rábeszélés a dolgozók egy részének meghatározó közege?

Ahol nem érdekkapcsolatok tarják össze a közösséget?

Közösség ez Vagy csak egy munkahelyen dolgozók gyülekezete?

Vagy egy esetleges munkahelymegtartásért, fizetésemelésért, stb.  miatt megalkuvónak kell lenni? A magánéletbeki szolgáltatások munkahelyen jutalmaztatnak?!

Meddig tart egy barátság? Mit takar egy barátság? Barátnők és kolléganők. Az egyik, aki a kicsi főnök, előttem szidja a barátnőjét a nagyfőnöknek. Állam leesik. Aztán délután kart karba öltve vásárolnak a városban. Mint a legjobb barátnők. Legjobb barátnők? A látványtól a fizikai reakciómat nem akarom részletezni....

Tudom nem kapok reagálásokat, ahogy az ilyenekre eddig sem szoktam. Csak kicsit ki kellett írjam magamból, már oly rég érlelődött. Aztán kontrasztnak ott van egy közösség, akikkel már 5 éve nagyjából havonta találkozunk, részt vettünk ún. tematikus hétvégéken, tehát egymás előtt átlátható az életünk. Velük miért értjük fél szvakaból egymást? Velük miért öntheti ki az ember szívét és lelkét? Ők is emberek, vagy a közös téma összehoz, lesímit és kisímit, vagy csak olyanok gyűltek ide, akik amúgy is kicsit mások? Jó, hogy van ez a közösség, visszaadja az embernek a hitét az EMBEREKBEN, NŐKBEN......

(Ha helyesírási hibáim vannak, elnézést, itt (értsd ezen a számítógépen), alig tudok bejegyzést írni, annak örülök, hogy ez sikerült.)

10 megjegyzés:

  1. Biztosan van ilyen hely. Manapság inkább az általad leírt munkahelyi kollektíva a jellemzőbb.
    A barátság az én értelmezésemben nagyon hosszú folyamat. Úgy érzem a mai kor rohanó életfelfogásának nincs ideje kivárni az érésidőt, ami egy barátság igazi kibontakozásához kell! Azt hiszem a barát szó ma mindenkiben más más igényt takar. Talán azért , mert egyre ritkábban találkozunk igazi barátságokkal. Így a fogalom értelmezése is a feledés homályába vész.
    Én így látom. Nem biztos, hogy mindenki egyetért velem.
    Senkinek sem kívánom a véleményemmel az egyéni érzékenységét bántani.
    Óvatosan kell bánni a szavakkal, mert ez a téma mindenkiben deja-vu élményt ébreszt.

    VálaszTörlés
  2. Biztos van olyan munkahely is, ahol olyan emberek alkotnak egy közösséget, akiket az anyagi javakon és az önös érdekeken túl valamilyen magasztosabb cél is összeköt... de én ilyen helyen még nem dolgoztam, sajnos. Boldog ember az, akinek ez megadatik.

    Jó Neked, hogy megtaláltad azt a közeget, ahol jól érzed magad, ahol önmagad lehetsz. Ritka kincs ez is. Töltekezz belőlük!

    VálaszTörlés
  3. azt hiszem, a kérdéseid költőiek...hisze tudod a választ

    a munkahely nem a barátságok melegágya, ott helyezkedni kell, megfelelni elvárásoknak, pénzt keresni...ha barátra lelsz, az csak egyeéni-prémium, nem jár

    mindenki másként értelmezi a barátságot: van aki külső jegyek alapján ítél, van aki minidiktátorként a neki nem megfelelőt elfojtja, kivágja, zsarolja, visszaélve az intimitás pillanataiban kapott infókkal, és felhasználja bosszújára...

    helyezkedés, látszatcselekedetek

    munkahely válogatja persze, mert ha olyan a munka, ahol látszatcselekedetek alapján megy a jutalmazás, ott nem lehetnek barátságok...mert az információ hatalom

    szvsz az, hogy együtt vannak egy helyen (vagy kötelességtudőan de érdektelenül rátelefonálgatnak, hogy ki lehessen pipálni az előírt napikapcsolat-ot , az nem barátság, hanem külsőség..látszat..pl., hogy elmondhassa a lekiismeretének, hogy ő mennyire barátságos (ja, amíg megfelel neki a másik) nem fontos a másik személyisége, csak a szerepnek feleljen meg:)))))

    VálaszTörlés
  4. Az én munkahelyem az a fajta munkahely, ahol közösség van. Legalábbis ha a saját osztályunkat nézzük. Mivel ez közszféra, a fizetést besorolás alapján (iskolai végzettség, munkában eltöltött évek szerint) kapjuk, plusz pénz senkinek nincsen, így senkinek nem fűződik önös érdeke ahhoz, hogy bemártsa a másikat a főnök előtt. A jó főnök amúgy is lát és tud mindent, így nincs is szüksége a mószerolókra. Itt eddig csak segítő szándékú munkatársakkal hozott össze a jó sorsom.

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a szavaitokat. A barátság barátság? Hát igen, ennek vagy annak csak a neve az. Annamari irigyellek. Mi is közalkalmazottak vagyunk, csak szoktak lenni jutalmak (ez már valószínű múlt idő), amik valahogy mindig egy csoport érdekei és szempontjai alapján osztódtak, főleg köztük. A kívülállók ezen mindig kívül álltak, kerültek. Itt csak egy nehéz, időnként nagyon nehéz ilyen légkörben dolgozni, nehéz otthonról elindulni, s főként megérkezni. Nagyon kell szeretni a munkád (amibe sajnos most már egyre inkább belemásznak), hogy legyen értelme a jelenlétnek, s legyen örömöd is az ottlétben. Azért a közönség , a látogatók megadják azt a többletet, ami erőt ad a túléléshez, akármennyire kiborulok néha.

    VálaszTörlés
  6. Nekünk remek kis közösségünk volt, örömmel mentünk dolgozni, tudtunk együtt is, pedig mindenkinek volt saját területe. Mégis, egy-egy rohammunkánál mindannyian megtaláltuk azt a részletet, amivel a munka elvégzését legjobban szolgáltuk.
    Azt kicsit sem bánom, hogy nyugdíjas vagyok, hiszen ez a remek kis közösségünk is szépen kiöregedett, többen már meghaltak - pedig nem is volt ez régen.
    Barátságok nem itt születtek, de baráti hangnem és baráti érzések bizony összekapcsoltak minket.

    VálaszTörlés
  7. Itt "barátságok" vannak, amik nem azok, csak a nevük. A baj,mikor már egy úgymond kívülálló is látja ezt az érdekszövevényt. Tudod Stali én nagyon szerettem a munkámat, de elérték, hogy visszafogjam magam,néha nehéz volt, de széllel szemben... Ma már én is a nyugdíjat várom, sosem hittem volna.

    VálaszTörlés
  8. ez a kollektiva is igy jart. De a kozos multat nem feledjuk.

    VálaszTörlés
  9. Szerintem munkahelyen is lehet barátságokat kötni (sőt, még a szerelem is rám talált a férjem személyében!), és pusztán szerencse kérdése, hogy az ember milyen társaságba csöppen.
    Én jól jártam, mert a legutóbbi helyen tűrhető volt a helyzet, talán mindenki megértette, hogy többet vagyunk együtt a kollégákkal, mint a családdal, mindannyiunk érdeke, hogy azt a sok időt konfliktusok nélkül, békében töltsük el. Néha kifejezetten hiányzik a női társaság, de általánosságban nem szeretem, ha sok nő van egy rakáson, és nincsenek férfiak; szerintem egészségesebb, ha mindkét nem képviselve van a közösségben!
    Bár nem lehet kellemes olyan közegben eltölteni az időt, mint amilyenben vagy, mégis szerencsésnek mondhatod magad, hiszen ott van Neked a másik társaság, ahol rokonlelkek vesznek körül!
    És a munkahely is változhat!!! Én úgy tapasztaltam, hogy az emberek mozgásával az energiák is változnak; lehet, hogy elég lenne egy-két negatív kisugárzású kolléga távozása, egy-két új ember érkezése, és az egész kollektíva más energiákat sugározna...

    VálaszTörlés