Oldalak

2013. június 30., vasárnap

Szélfujtán

Úgy érzem magam, amilyen az időjárás: hol beborul, hol  kisüt a nap. Néha szétszakadok, de leginkább csak feküdnék, s úgy is teszek, a teendők nem szaladnak el.

Hetek óta alig olvastam, pedig van egy könyv otthon (Vaszilij Akszjonov: Moszkvai történet) , s egy a házban, szintén őtőle a Moszkva kva kva. Amúgy szenzációs olvasmányok, főleg az utóbbinak fergeteges a stílusa. Azt hiszem a hiba az én készülékemben, figyelmemben van. Mostanában pedig kezdek egyenesbe jönni, megnyugodni. S lassan folytatni az olvasmányaimat.

Tegnap este megnéztem egy filmet: A kezelés. Lehet rajta vitatkozni, nekem tetszett. Éppen délelőtt egy olvasóval beszélgettünk, kinek mi jön be, lehet kolléga is, az ajánlata nem biztos, hogy megérint engem, a másikat. Ezt úgy hoztam el, hogy a hölgynek nem tetszett, gondoltam, akkor lássuk! Az Életrevalók, A kezelés mind egy témát jár körül, s akár a Belső tengert is idevehetjük - a magatehetetlen, béna emberek életét, a teljes élet vágyát, vagy inkább az adott lehetőségek határainak feszegetését vagy a választásokat.

Azért volt egy vidámabb (?) filmem is: Egy nyári éj mosolya Ingmar Bergmantól. Közben egy kis kapálás, borsószedés, locsolás, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. S a folyamatosan hulló diók és levelek is nem kevés munkát adnak.

Aztán leszedtem volna  a gyógynövényeket is, de igazi napsütés híján nem mertem megtenni, így várniuk kell rám pár napot. S ha valaki még nem látta a mostani Praktika Magazinban szenzációs (vagy csak nekem volt új) levendulakötési módszert találtam.






2013. június 23., vasárnap

Virágok közt



Ó Mária, Isten anyja!

Ó Mária, Isten anyja, énnekem is jó Anyám
 Szívemnek szent lángbuzgalma dicsér későn és korán.
 Bánatomban, örömömbe, jó s balsorsban csak ezt zengem,
 Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária!

 Hajnal keltén ha megzendül magas tornyon a harang.
 Mintha szózat szállna mennyből, imára kelt fel e hang.
 Megköszöntlek, szép, szűz hajnal, s ezt rebegem az angyallal:
Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária!

Áldott vagy, ég választottja, az Úr vagyon tevéled.
Szent és áldott, aki lakta szeplőtlen szűz méhed.
Ó hallgass meg, kérlek engem, valahányszor csak ezt zengem:
Üdvözlégy Szűz Mária, üdvözlégy Szűz Mária!
Zalai népi gyűjtés









Bejcgyertyános és Nyőgér között, környékén fotóztam őket.


Kérdem a férjet

hány háziállatunk van?
-Egy sincs!
Ajaj! A ház előtt nem is volt. Megyek a szobába, ott fekszenek kiterülve. Ugyebár ők ott nem tartózkodhatnak, most sem jöttek be, csak ott találtunk rájuk!

A nyoszolya azért van odakészítve, hogy ott szőrözzenek (ha már betévednek, mintegy alattomban, láthatatlanul, valamelyik ablakon át beosonva), félig eredményt is értünk el vele. Félig....

Emitt meg a terméseink:

Meggy egy szem!!! Nem semmi!



Fekete ribizli. Egy bokor, de legalább ezen van. Elmondhatjuk, van ribizlink is! Nem tűnt el, nem lett ledamilozva.


S a levendulák, virágzanak. Melinda igazad volt, második évre szépek lettek, magukhoz tértek, nagyjából. Hátul, azt hiszem nincs jó helyük a kert szélén, nagyon agyagos a talaj.  Itt a ház előtt élik világukat!



A hortenziák!A sok eső megtette a hatását.




 
A szerelmem!!!! Az annyira várt.


Macskabokor

Egy városról másként: Pápa - kapuk








 




Vannak régiek, elhanyagoltak és felújítottak. Az utcán a parkolójegy vásárlása közben fotóztam. Ha nekiindulok a városnak mi kincsre leltem volna!

Némelyik fotó láttán azért a szívem szakad meg. Most lesz a városnak csodaszép kövezett főtere. Csoda tudja, kicsit ridegnek éreztem. Igaz, most készül. Viszont vannak ott más kincsek is! Ezekre is figyelni kellene, mert ez a városnak csak icipici szelete volt, vagy még annál is kisebb!

2013. június 22., szombat

"Kálvária turizmus"



Gyulafirátót, a stációk házai üresen állnak. Ami meglepő volt számomra, a református templom mellől indult az út...





Lókút, az egyik legkedvesebb. Délben mentem fel. Csend, madárfütty, némi szellő. Mikor a fotózást befejeztem, leültem, s csak ültem, ültem, s ültem. A néma kérésem csak az hallhatta, akihez szólt.




Márkó. Ahogy átmentem a vasúton az utolsó stáció és a kápolna tárult elém. S valami csodálatos illat fogadott. Vadnövényekkel ill. virágzó gyógynövényekkel volt tele a terület, az illatuktól szinte megtántorodtam.
S az érdekesség: a kápolnát a háborúban lebombázták, majd a környéke szovjet lőtér volt. A kápolna felújítása után mementóul meghagyták a belső falon a szovjet katonák firkálmányait. Zárva volt, nem nézhettem meg. A látogatott falvak szinte 80 százaléka valamikor sváb falu volt, akiket főként a török idők után telepítettek be, majd 1948 után ki.... Érdekes, e stációkat az ő támogatásukkal újították fel, mindegyiken szerepel a támogató család neve.






Nagytevel, az egyik legritkább, a festés romokban, néhol üresek a stációházak, a környezet (néhai) gazdag egyházról árulkodik.

Ugod, a véletlen felfedezés. A templomot a néhai várba építették. A lenyugvó nap fénye beragyogta az arcokat.




 Fent és lent



Városlőd volt aznap a legelső ahova felmentem. A Bakonyban jártam/jártunk, többnyire (hegy)tetőkön, -oldalakon voltak a kálváriák. A legromantikusabb a környezete: a nyugalom, a béke és az áhítat helye.
 A napóra alatt egy szépen helyreállított kereszt. Láttam némely furcsaságot is: a régi kőkereszteket sok helyen öntött, réz korpuszokra cserélték. A szívem sajdult belé. Akárhogy is, ezek régi korok alkotásai, emlékei. Nem értem... Vagy nagyon is, sajnos.





Bakonybél, Borostyán-kút vagy Szent-kút. A stációk felújítás alatt. Szent Gellért szobra már itt áll, s várja a látogatókat. Cseh Tamás nagyon sokszor eszembe jutott...

A kálváriák "hivatalos" bemutatása a csendhegyek blogon lesz. Nekem ez nap nagy élmény volt, a táj, a települések új arcát ismertem meg, s a történelmünknek egy újabb szeletét. S szállásunkon, a Bodzás Vendégházban kezembe került Rómer Flóris A Bakony, terményrajzi és régészeti vázlat c. könyve. Erről egy külön bejegyzést lesz érdemes írni. Nagy élményem volt egy korábbi századi utazó szemével látni azt, amit a nap során tapasztalhattunk.