a fotókat, ahogy mentem, jöttem munkából - fotóztam. A fenyők alól indultam. Az autók alól eltolták a havat, a házak előtt a járdáról is, de a domb közepén, ahol munkába járok maradt. Először csak mentem, észre sem vettem, aztán megdöbbentem: mit is látok, de már mentem tovább szinte gyermeki énemmel a térdig érő hóban, eszembe jutva régi idők. S már nem bántam, élveztem. Ahogy az előttem haladó kisgyerek is.
A mókusokkal még a domboldal tetején találkoztam, sajnos a gyenge gépem volt nálam, s az erősen megjavított fotó is csak sejteni engedi őket. Ketten voltak, futkostak a fatörzsön fel-le, s játszottak egymással, kergetőztek, s közben hullt le hó a nyomukban. Eddig mindig csak egyet láttunk, kiderült ketten vannak! Jó volt így nekiindulni a napnak.
Jajj de nagyon szep!! es a mokusok, a parton szoktam igy latni oket, igy parban jatszani:)
VálaszTörlésMeseszép! Azért irigyellek, hogy ilyen látványban van részed munkába menet!
VálaszTörlésA bejegyzésedet olvasva is jó volt...;)
VálaszTörlésNálunk bezzeg nem volt ekkora hó! Mikor elkezdtem volna örülni a hóesésnek, már olvadozott is! Legalább neked részed volt ebben a szép látványban!
VálaszTörlésErzsi
Itt kint a házban 30 cm-es hó fogadott! A hó a tetőt mintha egy dunna feküdt volna rá úgy borította be. Egybefüggő, vastag hótakaró. Azért falu fölött komoly galibát okozott a hó, egész nap emlegette a rádió. Most is sokszor hallom a szirénázó mentőket, igaz máskor is.
VálaszTörlésA munkába tényleg szép az utam, mindig akartam fotózni, elmaradt. Tavasszal virágba borult fák közt, balra csalitos, előttem balra erdő, s a domb tetején még két házsor. Régen itt szőlőhegy volt, tele gyümölcsfákkal, Nyúldombnak hívták. A domb mögötti részről, mikor a nagyobbik fiam volt csecsemő, még kakukkszóra ébredtünk, hallottuk a csalogányok csattogását. Régen volt, beépítették rég.