Ha hallasz

 belül egy hangot, ami azt súgja: "nem tudsz festeni!", akkor okvetlenül állj neki festeni, és a hang elnémul." (Vincent van Gogh)

ezt tettem tegnap. Mi ketten Vincent van Gogh  és én kicsit messze vagyunk egymástól, már a festészet terén, azért én mégis nekiálltam festeni. Írtam már nagyon szeretem az üvegfestést, kihagytam éveket (egy-két kivétellel, már próbálkozás kivétellel), aztán ismét bekattantam, s nekiálltam. Néhány kedves emberemnek ezekkel  szereznék örömet vagy karácsonyi ajándékot? Majd kiderül. S tegnap egyszer csak ahogy mondják angyal szállt el fölöttem, s megfogta a kezemet, a konturozómat, s valami csodaszépen sikerült. Ezt én, aki előtte vakartam, pucoltam, lemostam roppant módon tudtam értékelni. Néha vannak ilyen percek is. S angyalok is....

"Szeretni annyi mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól..."

(Woody Allen)

Valahogy mostanában két filmje is "kezembe került". Jót szórakoztam rajtuk. Ez sem új, semmit nem vesztett szememben az értékéből! S Woody Allen  nem tagadhatja le a rendezőséget! Persze, aki szereti az ő filmjeit, írásait...