Oldalak

2012. október 2., kedd

Szösszenetek

1. Kimozdultam. Mióta megvan a ház, másfél éve szinte minden szabadidőmet és energiámat lekötötte. Ma visszatérve a "fronthalálomból" hirtelen gondoltam egy nagyot, s elmentem egy találkozóra. Fiatal írónő, sikeres, olvasmányosan és jól ír, kétségtelenül és vállaltan a könnyebb műfajt műveli, de igényesen. Kíváncsi voltam rá. S a találkozón ismét eszembe jutott a kérdezés milyensége vagy a válaszoló személyisége és a kérdezőé együtt adhatnak valami csodát!? Évekkel ezelőtt Kapolcs, PB énekesnőnk programsorozatának része volt a fiatal pályatársnővel való beszélgetés. Szörnyű volt, otthagytuk. Másnap betévedve egy udvarba 12 ember gyűrűjében Hobóra leltünk. Nem emlékszem ki volt a kérdező, de a találkozó számomra a csúcs, a magasság amit egy beszélgetés adhat: politika, történelem, rocktörténet, előadóművészet stb. Nem véletlenül szervezték aztán számára a Hobológiai előadásokat. (Remélem nem írtam már róla, mert oly sokszor bennem volt, van.) Szóval, feltette a mércét nagyon magasra.

2. Évek óta szervezünk kiállításokat gyerekeknek, ötven fölött van a számuk, de megérkezett "apuka". Megkeseredett a szánk. Annyit cirkuszol, hogy elegünk van, kerüljük a vele való egy térben tartózkodást. Ó, mily finom voltam. Mondtam az eddigiekkel együtt nem volt ennyi problémánk. Általában a szülők és a gyerekek örülnek, s köszönik a lehetőséget. Igaz, a gyermek tehetséges, de Oliver Sacks Antropológus a Marson c. könyvében ír hasonlókról. S hiába a tehetség, a kísérő viselkedéstől valahogy inkább a rossz emlék marad az emberben.

3. Gyermekkönyvkiadó, igényes gyermekkönyveket ad ki, vállaltan. Mesélik, alig fogynak. Másik kiadónál fórum, ahol az egyik hozzászóló ír egy illusztrátorról, akinek önmagát megtagadva bizonyos stílusú illusztrációkat kellett volna készítenie. Erre van igény állítólag. Ha az igényeket elégítjük ki mindig sosem történik elmozdulás, látom a napi muka során. Tisztelet a kivételnek (mert mindig van), az igénytelen (nem akarom nevén nevezni a kiadót, stílust) gyermekkönyveket sajnos előbb megveszik a szülők, ezt látják a tv-ben, ezzel találkoznak a bevásárló központok polcain. Próbáljuk  a családokat ismertetni a másik lehetőségekkel, az igényessel, a széppel, az értékessel - nehéz...... persze a kivételek most is itt vannak, de hát ők kivételek, most már mások is idekerülhetnének.

4. Keserű dolgokról írtam, lehet kissé felgyűlt bennem, mikor az ember annyira szeretne adni, szépet és jót, s bele-beleütközik a rosszba, s ezek valahogy megkeserítik a napjait. Persze lehetne még mondani mit, jót is, rosszat is, mára még sok is...

3 megjegyzés:

  1. És milyen volt ez a találkozó?Kíváncsi lennék a benyomásaidra!

    Én a napokban gondolkodtam el,milyen más könyveken nőttem én fel...Ha ma bemegyek egy könyvesboltba,megfájdul a szemem a sok színtől.Túlságosan is hatni akarnak rám,és ez kiábrándít.

    VálaszTörlés
  2. Ma megbeszéltük a kolléganőmmel, jó kérdésekre lehet jó válaszokat adni, hosszú, összetettekre, netán unalmasra - nehezen. Újat nem igazán tudtam meg, kivéve a kiadási dolgokat, a mai internetes népszerűség szükségességét..(fész, honlap). Ha ez utóbbiban van valami új? A hölgy fiatal, szimpatikus, s nagyon érdekelt, hogy került ebbe a műfajba. Volt egy nagymamája, valahogy ő ihlette meg, s ha hihetünk ebben fentről segíti. Én hiszem ezeket a dolgokat, s nagyon értettem ezt a segítséget. S szerintem a könnyű műfaj oly sok szemete közt akkor már őt olvassuk, mert vállaltan írja ezt, de legalább igényesen.

    VálaszTörlés