Oldalak

2012. augusztus 15., szerda

Hallgatom a rádiót,



Karády Katalinról beszélgetnek, döbbenetes, hogy mennyi fiatal hallgatja, hisz ők nem is ismerték! - mondja a riportalany. A számot hallgatva nem kell csodálkozni, szívhez szólnak a dalai. S kicsit én is most döbbentem rá a háborús szenvedéseire, s nem csodálom, ha soha nem tért vissza. Kár volt érte. S még egy dala: Szeretlek én. (Nem tudom, szabad volt-e ide linkelnem a számot? Büntetendő?) Viszont annyira ide kellett illesztenem, de annyira. Nagyon szeretem hallgatni.

Én meg várom holnap estére az unokákat, no és Zsebike, s a macskanépek is. Akik két nap távollét után nem győznek nyivákolni. Természetesen etetve voltak... Takarítottam egész délután. Kinyúltam, jön a blogolvasás, pihenésképpen. Aztán folyt. köv., már a takarításban.

3 megjegyzés:

  1. Egy időben én is szerettem Karádyt, egyfolytában a lemezeit hallgattam, a filmjeit néztem. Most más a kedvencem, a régi filmeket ma is megnézem, a régi dalokat ma is hallgatom, de a klasszikusokat inkább.

    VálaszTörlés
  2. Én még fiatalnak számítok? Sok filmjét láttam és szerettem is, bár a vidámabb filmek szereplőit még inkább. Voltam vagy tíz éves, mikor vetítették vasárnaponként ezeket a régi magyar filmeket. Ma már nem ülök le nézni őket, igaz az újakat sem.

    VálaszTörlés
  3. Valószínű a tízen-huszon évesekre értették, hát nekik már tényleg emlék, újdonság, igazából mai nyolcvanasok kortársa volt inkább.

    VálaszTörlés