Oldalak

2012. május 20., vasárnap

Füzetemből

"Amit csak látunk, amihez nyúlunk, amit teszünk, minden elvetett vagy el nem vetett mag az életünk vagy sorsunk része... Csak az szabadulhat a papucsától, aki beismeri, hogy az övé. Akkor meg se kell szabadulni tőle, a papucs egyszerűen eltűnik.
Boldog csak az lehet, aki elfogadja saját papucsát, a saját létét, kinézetét, családját, képességeit és fogyatékosságait. Aki megtagadja  a papucsát, az megkeseredik, élete végéig csak keresgélni fog, és örökké úgy érzi majd, többre hivatott. Nemcsak  a tetteink, de mulasztásaink is örökre velünk maradnak."
Abraham Verghese






Ajánlom olvasásra!

4 megjegyzés:

  1. Köszönöm,ez gyönyörű és nagyon igaz.

    VálaszTörlés
  2. Az az utolso mondata nagyon talalt nalam.De az egesz nagyon szep, en is koszonom!Jo igy kezdeni a napot:)

    VálaszTörlés
  3. Azt hiszem igaz, hogy sok múlik az elfogadáson, de vannak olyan emberek (én is), akiknek ezt nagyon nehéz megvalósítani. Személyiségfüggő is, meg persze az akarat és a hozzáállás is fontos kérdés ebben. Még jó, hogy ez utóbbiakból egy kicsit tudok belepótolni az első lyukacsaiba.:)

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy megérintett benneteket(velem együtt), azért a könyvet is érdemes elolvasni!

    VálaszTörlés