Pénz

Szomszéd fiú, cigány fiú, éppen a lehető legtisztességesebb fajtából. Anya munkás, egyedül neveli a fiút. Tanult, jó szakon, lenne is munkalehetősége, de... kellene autó és jogosítvány. Anélkül nincs munka. Munka nélkül nincs pénz, nincs miből venni és szerezni. A kör bezárult. Megy ő is a gyárba, jobb híján. Pedig, ha valaki megérdemelné....

Beszélgetünk tanárnővel, 3 faluban tanít, óra hol itt, hol ott, avagy éppen amott van, valamelyik faluban. Kérdezem, hogy lehet ezt csinálni? Biciklivel? Á, nem autóval. Nézek egyet. Felvételi feltétel: autó és jogosítvány.

Hallgatom  a rádiót: gyermekorvosi prakszisok eladók, vevő, érdeklődés gyér, pedig többen éveket ráhúztak már, van aki hetvenes évei közepén is praktizál még napi szinten. Aki frissen végzett  és ITTHON marad annak nincs rá pénze, részletre venni nincs lehetőség.

Miről beszélünk?

Tűz, kályha, duruzsolás

"Egy nagy, szögletes kályha vöröslik a szobában. Annyira ég benne a tűz, hogy belepirul a kályha, de nemcsak a kályha, a csöve is, különösen az alsó könyök.

Amikor elalszik a petróleumlámpa, a plafonon látni lehet, ahogy táncol a tűz. Hajladozik, ugrándozik, dől erre, dől amarra, hol felerősödik, hol elhalványul. A kályha pedig dörmög a tánchoz valamit, mert amúgy mit érne az egész? Ha nem kísérné ének a táncot, csak ugrándozás lenne, semmi egyéb. A kályha dörmögését duruzsolásnak nevezik, és ez csak télen hallható, amikor odakint megkeményedik az idő szíve.

Amikor a kályhákból radiátor lesz, a dunyhából paplan, a hóban nem puhulnak meg a hangok,és nem táncol lámpaoltás után a tűz. A duruzsolás meghal, és az idő szíve, ahogyan a mélyhűtőbe rakott kacsa húsa, kőkeményre fagy."

Faludi Ádám

Faludi Ádám: Hogyan teremtettem a  világot? c. könyvéből idéztem - ismét. Már egyszer írtam róla, s újra elolvastam.  Számomra a gyermekkorom, mese és varázslat, valahol egy letűnt világ, s amit Csillagosi a  blogjában fotókon hoz elénk azt a világot idézi szavakkal.

"Oldó szerek"

Néha kell írni nem szép, azaz nem szalonképes dolgokról. Kérdés az, hogy mi az ami nem szalonképes, a negatív dolgok, betegségek, halál? Annak idején, harmincas éveim elején családi problémák miatt letepert a depresszió. Maga alá gyűrt,  a problémák összecsaptak felettem, csak ültem a körzeti orvosnál és sírtam, sírtam, ő vitt haza. (Hozzá kell tennem az alapbetegségem miatt nem lehet nyugtatózni...) Ha jöttek ezek "rohamok" mindig beszélgetnem kellett valakivel, hogy elterelje figyelmemet a szorongásról, s nem volt mindegy kivel. Megfelelően beszélő ember kellett hozzá, a jobb oldali szomszédom. Semmi különöset nem tett, s ő mégis elérte, hogy ne szorongjak, oldódjanak bennem a görcsök.  Aki volt depressziós azt tudja, én akkor szembesültem vele egy nagy műtét után, mikor napokig lélegeztető gépen tartották az ember miután szétfűrészelték a mellkasát, hogy ennél a fájdalomnál létezik nagyobb fájdalom: a depresszió.

Ebben az időszakban volt még egy "oldószerem", amikor már nem hatott Bartók és a jazz, jött a Magyar nyelvemlékek c. lemez, s ezen az a rész, amikor a holtat temetik, s a föld hull a koporsóra. Hogy miért hatott rám ez nyugtatólag? Nem tudom. Hogy került elő akkor ez a lemez?  - nem emlékszem, a lényeg: hatott.

Az ember ilyenekről nem beszél. Hogy miért írok róla mégis? - egy könyvet olvasok:

 Szeretem Linn Ullmann írásait, aki nem ismeri vagy a név ismerősen cseng: Liv Ullmann lánya. Érdekes stílusban írja könyveit.

A fenti könyvből olvastam az idemásolt részletet:

„Mikor beteg lett, azt hittük meg fog halni, de végül életben maradt. Felgyógyult, újra dolgozni kezdett, és olyasmiket beszélt, amit nem akartam hallani. Például azt, hogy az élete már csak ráadás. Mikor kórházban feküdt, arra kért, hogy olvassak fel neki könyvekből és újságokból. Kérésére egy Moby Dick nevű regényből olvastam fel neki, mert azt hangoztatta Moby Dicket  mindenkinek el kell olvasnia, mielőtt meghal. Nem fejeztük be, nem bírta hallgatni. Végül már csak az Aftenposten ingatlanrovatát olvashattam. Csendes utcára néző, háromszobás, teraszos lakás meg ilyesmik. Az apróhirdetések megnyugtatták. Menj el, nézd meg, nógatott, és én elmentem lakásnézőbe, majd részletesen leírtam neki a szobákat, a teraszt, a beeső fényt.”

Linn Ullmann

Amiért a bejegyzést írtam az utolsó három sor. Érdekes, vannak dolgok, amik kifordulnak szerepükből, jelentésükből, s valahogy mégis hatnak, segítenek. Kinek ez, másnak meg amaz.

November

Kimentem a házba szombat reggel, aztán ma hazamenekültem. Elkészült a fogam, s hogy is mondják:"a műtét sikerült, a beteg meghalt". Finoman szólva szoknom kell, az utóbbi két hét nagyon sok volt nekem, s valami a levegőben is van. Én nem vagyok vérnyomásos, azaz alacsony inkább, hát ma ezt nem mondhatnám el. Azt tudom, érzem: feszült vagyok, az agyam dobol, csak feküdnék, aludnék.

A fotók tegnap kutyajátszatás közben készültek, míg az akkum le nem merült, mert ugye Murphy úr mindig dolgozik, a töltőm itthon maradt.

Pókolatok

Csak úgy

Egyszer, egy idősebb Cherokee bennszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól:

„Harc dúl bennem… egy szörnyű háborúskodás két farkas között.

Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjazást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az egót.

A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli.

Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben”

A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját:

„Melyik farkas fog győzni?”

Az öreg Cherokee egyszerűen ezt felelte: „Az, amelyiket táplálod”

 

Csak úgy

 Nyitott tenyérrel szeretni

Egy gondoskodó személy egy pillangó küzdelmét figyelte, amint épp a bábból próbált kitörni. Gyengéd kézzel, segítőkészen meglazította a szálacskákat, melyek így egy nyílást formáltak. A pillangó könnyedén kiszabadult, ám csak verdesett a báb körül, képtelen volt elrepülni. Ez a gondoskodó személy nem tudta, hogy csak a születéssel járó küzdelem során erősödnek meg a szárnyak annyira, hogy repülni lehessen velük. Így hát a pillangó a földön töltötte rövidke életét, és soha nem ismerte meg a repülés szabadságát, sosem élt igazán.”

Úgy hívom ezt: nyitott tenyérrel szeretni. Ez a tudás lassan érlelődött meg bennem, a fájdalmak tüzén és a türelem vizein át jutottam el hozzá. Még ma is tanulom: fel kell szabadítanom, akit szeretek, mert ha belekapaszkodom, csüngök rajta és állandóan ellenőrzöm, épp azt veszítem el, amit megtartani szeretnék.
Ha egy szeretett lényt igyekszem megváltoztatni, mert úgy érzem, tudom, hogy milyennek kellene lennie, akkor megfosztom őt egyik legértékesebb jogától: attól, hogy felelősséget vállalhasson saját életéért, választásaiért, életmódjáért. Valahányszor ráerőszakolom valakire az akaratomat vagy uralkodni próbálok felette, megfosztom őt attól, hogy a növekedés, az érés folyamatában kibontakozhasson. Birtoklási vágyammal megrövidítem és korlátozom őt, bármennyire szívből jövők is a szándékaim.
A legkedvesebb óvó szándékú tetteimmel korlátozhatom és megsebezhetem a másik embert, és a túlzott védelem és gondoskodás minden szónál ékesebben ezt üzeni neki: „Képtelen vagy gondoskodni magadról. Nekem kell gondoskodnom rólad, mert az enyém vagy. Én vagyok érted a felelős.”
 

Amint tanulom, nap mint nap gyakorlom, már képes vagyok ezt mondani annak, akit szeretek:

Szeretlek, értékellek, tisztellek és bízom abban, hogy lesz erőd azzá válni, amivé lehetőséged van – ha nem állok az utadba. Szeretlek annyira, hogy szabaddá tudlak tenni, és egymás mellett mehetünk örömben és szomorúságban.
Meg fogom osztani veled a könnyeket, de nem kérem majd, hogy ne sírj. Ott leszek, ha szükséged lesz rám, átölellek és megvigasztallak, de nem nyúlok a hónod alá, ha már egyedül is boldogulsz. Veled leszek magányodban és gyászodban, de nem veszem azt el tőled. Igyekszem nem csak a szavaidra figyelni, hanem arra is, amit mondani akarsz, ha nem is mindig értek egyet veled.
Lehet, hogy néha dühös leszek rád, de akkor ezt igyekszem őszintén elmondani neked, hogy ne bánjam különbözőségünket és ne idegenedjek el tőled. Nem lehetek mindig melletted, nem ügyelhetek mindig a szavaidra, mert néha magamra kell figyelnem, magammal kell törődnöm. De ilyenkor is annyira őszinte leszek majd veled, amennyire csak képes vagyok.

Tanulom, hogy ezt mondjam, nemcsak szavakkal, hanem azzal is, ahogyan másokhoz és magamhoz viszonyulok – azokhoz, akiket szeretek, akik fontosak nekem. Ezt hívom hát nyitott tenyérrel való szeretésnek.
Időnként még ma is nehezemre esik, hogy ne nyúljak a bábhoz, de már sokkal kevésbé, mint régen.

Ruth Sanford

 

S még mindig egy vers

Sárközi György: Hajnali tájon

Homlokomra könnyü galambok
Szálltak, ajkamra sulytalan pillék,
S elpihentek bennem a vergődő harangok.

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Szólítom: nem felel - hallgatom: nem szól.
Velem volt már, mikor zuhanva közétek jöttem.

Most nyitják kelyhüket az ébredő virágok,
Hajnalika és liliom,
Az illatot ki foghatja el, amely belengi a világot?

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Örök barát, aki angyalarcát
Elfátyolozta liliomkék ködökben.

Oly messze látok a hajnali tájon, -
Lomb rezdül - hegy tolul - csillag remeg -
Behunyom a szemem, hogy a végtelenség ne fájjon.

Magam vagyok, - de valaki áll mögöttem,
Befogja a szemem, hogy a végtelenség ne fájjon,
S velem lesz, ha majd a hajnali tájon
Homlokom galambja a magasba visszaröppen.

Vers, csak úgy

Wass Albert: A szívpalota titka..

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba

Sarkok, fények, árnyékok

A természet furcsa játékai

A természet fotózása mindig ellesett pillanatokból áll. Az első fotó "erdei szörnyét" még nyár elején kaptam lencsevégre. Visszatértem hozzá később is, de megnőttek az ágak, elvesztette a formáját. Engem egy mitológiai alakra emlékeztet. A "madár" egy fatörzsén kukucskál, már évek óta nem láttam. Érdemes lenne meglátogatni.A falucska neve: Kökényesmindszent, ugye milyen szép neve van? Egy időben sokat jártunk hozzá, amikor fiam még hazajárt, elmentünk ebbe a kicsi faluba, s mindig lencsevégre kaptam.

Egy gondolat

"Megtanított valamire, ami fontos az életben.

-És mi volna az?

-Hogy meg kell nyílni, azt hiszem… hogy nem szabad elbújni. Lássuk be ő azzal töltötte az egész életét, hogy bujkált mások és önmaga elől. Mindannyian ezt tesszük, bizonyos mértékig, de ahogy öregszünk, úgy lesz egyre több dolog és ember, ami és aki elől elrejtőzünk.

Beszélni kell, még ha kerülgetjük is a lényeget. Ha odafigyelsz arra, amit az emberek mondanak, akkor felismerheted azt, amit elhallgattak, és kitöltheted a réseket. A résekben van az igazi üzenet."

Adrian Mathews

Szokásom, hogyha könyvet olvasok, s tetsző gondolatot találok - becédulázom, s kiírom. Füzetekbe, számítógépre, ami akkor és ott  éppen kéznél van. Érdekes, hogy ami megragad mennyire jellemzi az embert. Barátnőmmel csináltuk egyszer, hogy összehasonlítottuk, őt egész más gondolatok fogták meg. Hiába, emberek vagyunk, s mások, szerencsére. S néha egy-egy gondolat, amikor az ember mélyen van, megfogja az embert, s hajánál fogva kezdi kihúzni a  gödörből. Ez valahol a biblioterápia, bár az inkább egy -egy írás által gyógyít, akkor legyen gondolatterápia? Mindegy minek nevezzük, lényeg, hogy segítsen!

Angyalok

Minden gyerek úgy születik, tudja milyenek az angyalok. … És ezek az angyalok életünk folyamán vissza-visszalátogatnak, hogy létezésükre felhívják a figyelmünket.

Daniel Gottlieb: Drága Sam. Egy nagypapa levelei az unokájához szeretetről, veszteségről, és az élet ajándékairól

Egy gondolat

Szobám egyik falán egy óra függ, de már nem jár. ….Amikor a város órái kongva elütik a hetet….akkor mintha a szobában is életre kelne az öreg óra.  Az öreg óra ilyenkor teljes összhangban érzi magát a világegyetemmel. …. Én is megálltam valamely időben. Én is úgy érzem, mozdulatlan vagyok, lecövekeltem.

De vannak röpke pillanataim, amikor titokzatos módon eljön az én időm.

Ilyenkor érzem, hogy még életben vagyok. Minden világos, a világ csodálatos.  Tudok alkotni, álmodni, repülni, és ilyenkor többet mondok el, többet érzek, mint a fennmaradó idő teljes egészében. A dolgok e harmonikus együttállása rendre ismétlődik, mint valami megváltozhatatlan sorozat.

Amikor először éreztem ezt, próbáltam ezekbe a pillanatokba kapaszkodni, gondoltam, örökre megállíthatom őket. De nem így történt. Ahogy az öreg órától, tőlem is tovaszáll a többiek ideje.

….És ha elmúlik ez a pillanat, s a másik órák, amelyek másik emberekben laknak, folytatják útjukat, én is visszatérek a megszokott mozdulatlan halálomba, a munkámhoz, a jövés-menéseimhez, amit életnek szoktam nevezni.

De tudom, hogy az élet másvalami.

Tudom, hogy az élet, az igazi élet azon pillanatok összessége, amelyek röpkék ugyan, de azt éreztetik velünk összhangban vagyunk a világegyetemmel.

Csak a teljesség pillanatai vannak, és akik ezt nem tudják, és örökké akarnak élni, azok a hétköznapiság szürke, folyton ismétlődő világára vannak kárhoztatva.

Jorge Bucay

A futes tudomanya

mert, hogy tudomany, az bitos, vagy inkabb technika?Most tanulom verrel es verejtekkel, neha duhongve, neha atkozodva,maskor amikor raerzek a tuzeles fortelyairafeldobodva, hogy megy ez kerem, csak tanulni, figyelni es erezni kell.

Ahogy ezt a kolcson laptopot is az angol billentyuzetevel, hogy hetvegi maganyomban ne legyek egyedul, tudjam a csaladdal tartani a kapcsolatot. Mert a szamitogep elzar de ossze is kapcsol, nincsenek tavolsagok, halljuk es lathatjuk is egymast. Csak, s itt jon  a lenyeg: okosan kell hasznalni.

Ősz, fények, árnyékok

Egy kis őszi játszadozás termésekkel, színekkel, fényekkel. A második fotó üvege köré azóta már csupor is került, csak fotó nem készült róla.

A 100. bejegyzésre

Vitéz Ferenc: Varázsszer

Kell bele magány, kell bele társ is.
Kell bele élet, s kell a halál is.
Kell kicsi félsz és félelem is: nagy.
Kell bele nap, hold, s távoli csillag.
Szerelem is kell, ölelés és görcs.
Kell bele gyökér s vastagodó törzs,
meg a nőtt lomb és füttye madárnak.
Kell bele mosoly, kell bele bánat.
Retinák s a szem mögött az álom,
kell büszkeség és a szánom-bánom.
Kell utazás is, vad hullám-emlék,
kell a mennyország, és kell a nemlét.
Kell bele homlok s hajlabirintus,
kell gyönge járás, és kell a virtus.
Gondolat is kell, bele a lélek,
egy kis könny, kicsi bú, s kell egy vércsepp.
Messzi út is kell, várakozás, bölcs,
mint ki erdő méhe-szülött tölgy.
Kell bele pihe szó és harang zúgása,
s kell, hogy ki megjön, valaki várja.
Kell egy háztető s padlás sötétje,
kell a gyerekkor virágos rétje.
Hancúrozás kell szénabogolyban,
s elrejtőzni kell kiflinyi holdban.
Kell fegyelem még: fénye alázat.
S kellesz, gyönyörűm, vesd le ruhádat.
Kell a kezed, szád szép íve is kell,
s vén szárnyú kamasz, aki nem ismer.
Kell hűvös este s ránca mosolynak,
hajnali forrás, őzike holnap.
Szemem becsuknám. Simogatnálak.
Vakon tanulnám ma azt, hogy nálad.

Dsida Jenő: Szökevény a fák közt

. Úgy-e, kedveském, itt maradunk, e tájon, e zöldben,
          e fák közt, lepkevirág közt, lombkoronák közt,
          itt érik lassudan őszre nyarunk.
Nem megyünk vissza.
Itt maradunk.
Itt maradunk és jók maradunk, remete férfi és
          remete nője, szentek, az egymás két szeretője.
Lengeteg édes hangulatokkal járjuk az ordas
          rengeteget, és csiklandó fura fordulatokkal
          fogok regélni rengeteget. Mialatt odafent
          sugaras pihenésbe borul össze az őslombok
          pihegése s arcodon árnyuk zöld szine reszket,
kéklő szemedet karikára mereszted.
Festeni is fogok. Csodaszép lesz!
Mindenegyes képem csodakép lesz. Ha lehullott
          lepled a part porában s cuppan alattad a kék
          aranyos tó, angyalt pingálok, mint a régi Giotto,
tested mását a lelkem sugarában.
Kampós bottal, egyszerű pásztor, mászom a csúcsot
          s napkihúnyáskor - távoli hívásodra feleletül -
          megnyúlt árnyam a völgybe vetül.
Gondtalan évek. Mintha hajamba tűznél valami
          súlyos fényszóró virágot, úgy érzem az égen a holdvilágot.
Pislogó piros rőzsetűznél, végtelen erdőn, halk
          dalok közt, lassan lépkedő angyalok közt
          simulok hozzád a lágy mohára... Zsongó gallyak közt, angyalok közt
készülünk a kedves halálra.

Lesznai Anna: Egyszerű dal

Hogy engem lássál nézd meg, kedves, a kertet,
A lombosat, árnyasat, rejtőst a domb ölén.
Bizony, mert én is lombos, rejtős vagyok.

Ha engem szólítsz, kedves, szólítsd a szellőt
A sietőt, suhogót, susogott titkok tudóját,
Mert bennem is vagyon sok suttogott kérdésre válasz.

Ha testem kívánod, úgy simítsd az illatos földet,
Ő alszik és hűvös, de viselős izzó kehellyel.
Aluszom én is, bennem is nyílnak virágok.

Ha ölelni óhajtsz, úgy öleljed hársaim törzsét.
Erősek, szívósak, égnek, tülekedők.
Köztük megállok, hajamban játszik a nap.

Ha bírni akarsz, úgy hintsd be maggal mezőnket,
Mert azé a föld, ki terméssel áldja meg őt.
Ki holnapom hordja, én is azé leszek.

Ha ismerni vágyol, úgy némán messzire nézzél,
Mert tágas a völgy, a szélén hegyek hevernek.
Tágas a lelkem, de valahol otthon vagyok.

Ha szeretni szeretnél, úgy tárd ki szomjas karod,
Borulj a fűbe a nyilazó napfény alatt,
Ott játszik csókom minden sugár nyomán.

Ha jó akarsz lenni hozzám, simogasd meg ebünket
Mert hű ő szegény, és nem tudja megmondani, mi fáj.
Jaj, tudni szólni szemérmes szívnek nehéz.

Ha el akarsz hagyni, házunk kapuját tedd be,
Léptednek nyomán arannyal porzik az út.
Örökké nyílik a kert, de viszont sohase látod.

Majolikák

 

Frances Mayes könyvét olvasva jut el az ember Derutába, az olasz majolika egyik híres központjába. Van nálunk egy galéria, s nekik egy csodás sárkányos kávéskészletük. Készítőjének nevét nem tudni, valószínű nem szignált, de a képcsarnokos időkből való. Évek óta fáj a szívem érte. A galéria bezárt, újra nyitott, a készletük még hetekkel ezelőtt is megvolt. A derutai gyárak kínálatában tallózva láttam meg ezeket a Raffaello sárkányos mintákat, a többi tán az ő készletükből való. Nosza, gondoltam itt a készletem eredetije. Telefon a galériába, mire kiderült lovak vannak rajta. Ennyit a kávéskészletről. Kérdeztem mennyiiért adják, a hölgy az évekkel ezelőtti árnál többet határozott meg. Eddig szólt a történet. Sajnálom. Néha vannak ilyen szerelmek, amelyek mellett elmegyünk, ami elmegy mellettünk. Álmodni még lehet róla.

Születésnap

„.. a mai világban az ad erőt és menedéket az embernek, ha testére szabott és pontosan körülhatárolt tevékenységre korlátozza magát, abban viszont korlátlan úr. "

Győrffy Miklós

"Tisztelet és alázat nélkül nem lehet egyetlen szakmát sem gyakorolni, mert az ember keserűvé válik."

Makay Margit

 

"Megdöbbentő, hogy emberek életük energiájának jelentős részét arra fordítják, hogy másokat bizonytalanná tegyenek és ellehetetlenítsenek."

Olasz Ferenc

A zsidócseresznyéhez kerestem volna valami szöveges aláfestőt, s miért miért se ezek az idézetek kerültek elém, egymás alatt voltak szépen sorban - az idézetes mappámban. Ezek szerint semmi új nincs a nap alatt. Régiek, emlékszem a cédulákra, noteszekre ahonnan ide bemásoltam őket.

Három éve elkezdtem valamit a munkahelyemen ami sikeres lett, amiben még saját kolléganőm sem hitt. Tegnap volt a születésnap - nélkülem.  Eredetileg tortát terveztünk, aztán elfelejtődött, ill. én tudtam nem leszek, nem is kapacitáltam már az elmúlt héten. Rossz volt távol lenni, de néha a szükség nagyobb úr az elvártnál.

Szentek szobrai

"A földeken végzett munka és a szentek találkozása más lélekről mesél."

Frances Mayes

Temetők, sírkövek

Halottak napja környékén talán megengedett, hogy temető ill. sírkő fotókat mutassak be. Két éve Kapolcsra autózva mintegy "véletlenül" találtunk rá erre a temetőre Sümegen.  Ahogy bementünk, az ember érezte ritka kincsekre bukkant. (Szeretem a régi temetőket, sírköveket fotózni. Amikor nem műkő csodák, hanem személyre szóló sírkövek emlékeznek az eltávozottakra.) Múzeológus barátnőm feltárta nekem egyes megcsodált sírkövek  titkát, s egy könyvet is ajánlott:

S a mostani hétvégém újraolvasott könyve:

Ő Zala megye díszpolgára, fotográfus és filmrendező - volt. Méltatlanul mellőzik. Életművét kiállításokon láthatjuk, Ecce Homo című kétrészes könyve tekinti át. Pedig hitből, tartásból, művészetből, s ritka magyar kincsek felfedezéséből, megörökítéséből sokat tanulhatunk tőle. Könyveit sokszor veszem elő, máig elvarázsolnak, hitet és erőt adnak.

Fogügyek

Közel a hatvanhoz kell-e részleteznem ez mit is jelenthet? Januárra terveztük, most kellett belevágnom, hirtelen. Tegnap mínusz 3 fog, ma 7. Hétfőre is marad lehetősége a fogyatkozásának. Azt hiszem elmondtam, sejtettem ami mondható, sejtethető.
No de, evezzünk vidámabb vizekre. Búfelejtőnek itt a  vannak a kedvenc blogok!

Ez a fotó két éve készült, az Őrségben kalandoztunk. Csillagosinak gyűjtögettem fotókat, így került elő. Ránéztem, s megmelegedett a szívem, elfeledtem a munkahelyi délelőtti HATALMAS VESZEKEDÉST, el a fogorvost. Magyarázzam még.....??????