Oldalak

2011. június 27., hétfő

Kert ész(?)kedem


Az elmúlt hetet a HÁZunkban töltöttük, próbáltuk pótolni a pótolnivalókat, befejezni a befejezni valókat, s tervezgettünk.  Nézegetjük a kertészeti könyveket, keressük a lehetőségeket a változtatásra, avagy éppen a hozzánk igazításra, most éppen a kertben talált téglákból utat próbáltunk csinálni, azaz elképzelni a hátsó, vagyis a  kutyás kert felé. Íme útvariációk:
 



A virágpompa elődeinket dicséri. Ahogy kilépünk az ajtón balra kövirózsák szegélyezik az utat, előttük tavaly büdöske nyílt. Gondoltam felásom a helyüket, vettem szarkaláb- és más virágmagot, elolvastam az utasítást, elvettettem, megszórtam egy kis zacskós fekete földdel. A nagy NAGYKERTész arra nem gondolt, ezeket folyamatosan locsolni is kellene, mint azóta rájöttem az összes kertészeti szakkönyv vagy inkább apám figyelmeztetése után? Hát  erre módunk nincs, nem volt, egyetlen mag sem kelt ki. Azaz 20 cm-ként megjelentek valami hajtások. Viszont kezdtek számomra gyanúsak lenni. Nem véletlenül gyomok a javából? (Beazonosítattam a szomszédunkkal, mégse dajkáljunk feleslegesen gyomot...) Hát gyomok voltak! (Nem hiába töltöttem hónapokat gyermekkoromban a nagyanyám mellett.Azért erre-arra emlékezik az ember évtizedek távlatából, csak ő éppen nem kertészkedett.)

Számomra megfoghatatlannak tűnik az egész.  Virágegyüttélések, vetés, visszavágás, úgy érzem "megesz" - egyenlőre. (A szegélyeken stb. törje csak emberem a fejét!) Nos, akkor elmesélem a minapi nagy veteményezésemet. Apámtól kaptam magokat, a kedvenc virágaimból. Ablakba felraktam, aztán ástam, sort húztam, fordulok, magok sehol - elfújta a szél. Ennyit a botcsinálta kertészről!! Nem elég, hogy elfújta, de a kettőből éppen a kedvenc virágom magjait!! A másiké megmaradt, el is vetettem annak rendje-módja szerint. Vetni már tudok, azt nagyon tudok... Amit elvetettem azt meg kikaparták a macskák! Hogy éppen miért ott kellett nekik, s mit kaparniuk?! Nem is értettem. 





S búcsúzóul a hortenzia a ház előtt. Szép, embernyi, szinte benéz az ablakon. Amikor a szobában voltam, látom ám, valaki elkapja fejét az  ablak alatt/előtt. Viszont ez lehetetlen, kinézek, egyszer, kétszer, többször, a hortenziák fejét fújta a szél... Ők kukucskáltak, bólogattak, integettek. Azért az ürümbe vegyül öröm is, vannak "akik" biztatnak: fel ne adjam, lám itt a példa!

2011. június 16., csütörtök

Kirándulások

Néha, amikor nagyon fáradt vagyok, elegem van a világból viszketni kezd a talpam, s mennem kell. Így indultunk hétfőn Söjtör felé. Sokat hallottam a faluról, s még sosem jártam ott. Deák Ferenc szülőházát nagyon szépen rendbe hozták, ma múzeum.


 S a következő faluban, Pusztaszentlászlón horgásztó található gyönyörű környezetben, s mellette termálfürdő. (Nos, ez az ami engem/minket nem hozott lázba, mondtuk is az eligazítónknak, de egy-két fotón megmutatom, hátha valakinek kedve támad erre járni.)







 
S e faluban még egy "kincset " is leltem:
 



2011. június 15., szerda

A MI macská(i)nk

A többes szám,  a  MI jelenti a szomszédot, s jelent minket is. A két macska: a kandúr(Pif) és a nőstény (Hypo) macska szinte szimbiózisban él a két közös konyhán. Ez odáig fajult, hogy a kiscicák is két helyre születtek, nálunk  a padlásra, s a szomszédban a pincébe. Szoptatni is kétfelé járt az anyjuk, míg a padláson a kicsi Garfield fél lábát le nem rágta valami állat. Aztán elvitte a társa mellé a pincébe. Ott sajnos szoptatási gondok adódtak, mert a másik kicsi Garfield is elpusztult.

Azóta macskaasszonyság  "csak" étkezni jár hozzánk, s az ajtó előtt őrzi a házat. Természetesen otthon is megfordul, a koszt terén erősen válogatva, mert (valószínűleg) elbolondult a  macskakonzervvel. Miközben a gazdája már nem tudja hogy és mivel etesse, mert otthon válogat Hypo, ha  a hangom meghallja, (érzi, sejti, tudja, hogy valami koszt kilátás is adódik akkor) rohan át , mint az eszetlen. Amikor bontottam a macskaeledelt a két macska ugrott, mint egy bolha, rohantak enni, s a közös jógagyakorlat étkezés után, elégedettségüket kifejezve történt.


A jóga ászána , valami nagyon, de nagyon finomat ettek...


 Kút tetején pihenve: Pif



 Hypó éppen a kertészeti könyvet tanulmányozza a párom ölében, alapos helyzetfelmérés és helyezkedés előzmények után. (Látnák ezt otthon... Nem is értem, hogy történt ez az emberválasztás, hisz ő semmit nem tett érte. Ki érti a macskalelket?)

2011. június 10., péntek

Mindenféle

Az ágyneműt Kecskeméten a Levendula nevű lakberendezési boltban találtam. Aki szereti a vidékies lakberendezést kedvére válogathat lámpáktól kezdve  a gyertyákon át, az ágytakarókig. Sőt vannak nyulak, mackók és babák is!!!!

Már jeleztem nekem/nekünk aztán minden összejött. Az idősebb fiam Houtking(?) lymphomával beteg, kemoterápiázzák. Nem itthon, innen 250 km-re, így alakult. Odajár a kezelésekre, aztán haza, kéthetente. A lakásban nem volt csak vendégágy, kellett neki egyet venni, s ezzel átrendezni a szobát, többször, míg a látványt az ember el nem fogadta. Akárhogy is, szeretek normális környezetben lenni, ha ez iszonyú (számomra az volt) pakolásokkal is jár. Olyan vagyok, mint 3 hulla, s délutánra dolgoznom kell menni.

Az elmúlt egy hetet a másik fiaméknál töltöttem, a fenti kis leánykákkal. Nos, ez sem volt egy víg menet. Végre megkapták a régen és nagyon várt lakást, lesz hely a vendégeknek is, mert a két nagyszülő az ország két másik végében él, ők meg az ország közepén. Állandó gond volt az altatás családi összejövetelekkor. Aztán a nagy örömbe üröm vegyült, kiderült egy kávézó bár van alattuk, annak az összes mellékkörülményével. A lakásban a falak, az erkély korlátja rázkódnak, éjjel arra ébrednek rázza őket az ágy stb. Ők az ideg összeroppanás határán. Míg ott voltam a pici lány éjszakáztatása az én gondom volt, míg ki nem dűltem. 3. napja vagyok itthon, máig nem hevertem ki. Hiába, az ember nem fiatal, vagy inkább túl beteges, kevés fizikai terhelést bír. Fenébe.

Az én párom meg csak hallgat,meg aggódik miattam, magam alatt vagyok, a teljesítőképességem határán. Még a házunkba sem tudok menni, igaz ellátják a szomszédok az állatokat, de a virágokat már nem mertem rájuk terhelni. Azt hiszem azok már nem fognak köszönteni, ha végre odaérek.

Hát így éldegélek, majd össze kapom magam,  ahogy a párom vigasztalom, most nagyon nehéz, fizikailag nagyon sok. Majd, majd jönnek a szebb napok....

2011. június 8., szerda