régi ismerősre leltem. Férjem családjának volt rokona, s nagy szegénységben élt és halt meg a hetvenes évek elején. Egy nagynéni támogatta, aki sok alkotását megvásárolta, s később a miskoci Hermann Ottó Múzeumra hagyta. Abban az időben a naív művészek közé sorolták, gondolom tányérjai, s hasonló témájú festményei miatt, mert ezeken falusi életképeket örökített meg.
Csodáltam bokályait, agyagedényeit amelyeken a formát a tányérokhoz hasonló képekkel diszítette, s volt köztük, amely az ősvilági hangulatot is hozta. Ezt nem egy festményén is láthattuk, sajnos a tulajdonunkban lévőket egy betegség elprédálta.
S most belelapozva a gyerekekhez szóló könyvbe éppen az ősvilági festményeivel találkozom. A Két egér sorozatra is érdemes felhívnom a figyelmet, idézek a kiadó honlapjáról "A Két egér kalandjai gyerekeknek szóló művészeti ismeretterjesztő könyvsorozat; az amiben a Múzeumi Egér és unokatestvére a művészetről beszélget...".
Érdekelte őt a rovásírás, s az akkor még számomra érdekességnek tűnő tányér rejtélyét csak évek múlva értettem meg.
Egyszer egy teozófusokról szóló írás akadt a kezembe, a hitvallásuk az a mondat, ami Buddhát körülveszi. Rég jártam Miskolcon, nem tudom kiállították-e a hagyatékot? A kecskeméti Naiv Művészet Múzeumában találkoztam évekkel ezelőtt festményeivel, ahogy a neten rákerestem látom aukción is forogtak művei. Örülök, hogy egy gyermekkönyv!!!! szerzői felfigyeltek festményeire, s érdemesnek tartották, hogy gyerekek figyelmét is felhívják rá. (A sorozat erénye, hogy a könyvek végén a bemutatott festmények lelőhelyeit, a múzeumokat is felsorolják, ha jól emlékszem elérhetőséggel is!!)
Akkor talán nem vész el e hagyaték!
VálaszTörlésKár lenne, hiszen ezekben az alkotásokban bent él a magyarságunk.