Oldalak

2011. november 14., hétfő

Egy gondolat


"Megtanított valamire, ami fontos az életben.
-És mi volna az?
-Hogy meg kell nyílni, azt hiszem… hogy nem szabad elbújni. Lássuk be ő azzal töltötte az egész életét, hogy bujkált mások és önmaga elől. Mindannyian ezt tesszük, bizonyos mértékig, de ahogy öregszünk, úgy lesz egyre több dolog és ember, ami és aki elől elrejtőzünk.

Beszélni kell, még ha kerülgetjük is a lényeget. Ha odafigyelsz arra, amit az emberek mondanak, akkor felismerheted azt, amit elhallgattak, és kitöltheted a réseket. A résekben van az igazi üzenet."
Adrian Mathews


Szokásom, hogyha könyvet olvasok, s tetsző gondolatot találok - becédulázom, s kiírom. Füzetekbe, számítógépre, ami akkor és ott  éppen kéznél van. Érdekes, hogy ami megragad mennyire jellemzi az embert. Barátnőmmel csináltuk egyszer, hogy összehasonlítottuk, őt egész más gondolatok fogták meg. Hiába, emberek vagyunk, s mások, szerencsére. S néha egy-egy gondolat, amikor az ember mélyen van, megfogja az embert, s hajánál fogva kezdi kihúzni a  gödörből. Ez valahol a biblioterápia, bár az inkább egy -egy írás által gyógyít, akkor legyen gondolatterápia? Mindegy minek nevezzük, lényeg, hogy segítsen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése