Oldalak

2011. szeptember 6., kedd

Örökségeim



Dédapám takács volt, tőle maradtak, az ő keze emlékét őrzik ezek  a vásznak, pontosabban a vászon staférung. Mikor nagyanyámék házát kiürítették ezeket félretették nekem, tudták - nekem fontosak. Ez 1987-ben volt. Azóta a szekrényben álltak, pihentek, úgy látszik most megtalálták a helyüket, használatba kerültek a HÁZ-ban.




Lehetne szebben, líraiabban írni, nem kaptam jó hírt, szomorú vagyok, igaz "csak" egy macska, a macskám miatt, aki 12. éve társam.

6 megjegyzés:

  1. Nagyon kedves, bensőséges a Házatok belülről.
    Szegény cicu! Jó az utolsó fotó...

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom a cicát.
    A Ház viszont gyönyörű. A lelkem nyüszít érte.

    VálaszTörlés
  3. A belső kialakítás elődeinket dicséri, a hölgy rokonlelkem. Ezért is vettük meg, ők meg örültek, hogy hozzánk került. Van akinek a háza lelki is fontos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon hasonlit az én konyhámhoz is,csak nekem nincs gerendáma mennyezeten!Hmmm...Gyönyörü a házad..amennyi látszik belőle..

      Törlés
  4. Klassz örökség, lám a régi még mindig jobb, mint az újabbak.(minőségre)
    Együttérzésem.....

    VálaszTörlés
  5. Nagyon hangulatos berendezés, a konyhába szinte beleszerelmesedtem :)

    VálaszTörlés